Az „aha” akkor hangzik el, amikor hirtelen felismerünk valamit. Egy eddig nem látott összefüggés világosodik meg előttünk. Hirtelen összeáll a kép. Azt is mondhatnám, hogy leesik a tantusz. Mivel az újdonság élményével lep meg, elsődlegesen pozitív érzelemmel jár. Én úgy szeretem kiejteni, kicsit énekelve, hogy „ahaaa”, mert így tovább tart a vele járó örömöm. Később, mikor a helyére kerül a felismerés már más érzelmek is társulhatnak hozzá.
Mindannyian ismerjük az „aha élményt”! Például: egy barátunknak, elmeséljük egy problémánkat, és amikor előadjuk az üggyel kapcsolatos körülményeket és azt, hogy ez miként hat ránk, hirtelen rálátásunk lesz a saját helyzetünkre és ez által, a problémánkra. Mi történt? Szavakba öntöttük a problémánkat és hirtelen új értelmezési keretbe került.
A pszichoterápia alkalmával, (akár a foglalkozás alatt, akár a foglalkozások között) jelentkező „aha” azt igazolja, hogy nem volt hiábavaló az együtt végzett munka. Az aha élményeken keresztül az önfeltárás során alakul az önmagunkról alkotott képünk, az önkép.
A pszichoterápiához Ön hozza a személyes anyagot, az én felelősségem az, hogy mi történik az Ön által hozott tartalommal. Kettőnk együttműködése egy folyamat, ami, mindkettőnk „aha élményein” keresztül a „másképp is lehet” útjait nyitjuk meg Ön előtt.